Dr. Székely András Bertalan művelődésszociológus, nemzetiségkutató, szerkesztő vagyok. Szüleim néhai Székely Bertalan Márton és Anesini Mária Beatrix voltak. Gyermekeim Székely Dániel Márton, Székely Réka Hajnal, Székely Balázs Ábel, Székely Boróka Tünde, unokáim is jelenleg négyen vannak.

Kedves Olvasó!

Szeretettel üdvözlöm a 2024 januárjában elkészült honlapomon és köszönöm, hogy ellátogatott ide.

Remélem, megleli mindazokat az információkat az oldalon, amit keres s amelyek ilyen részletességgel nem lelhetők fel a világhálón másutt.

Egy még talán nem lezárt tudományos és közéleti életútba tekinthet itt bele az olvasó. Reményeim szerint a művek közül lesz olyan, amelyek elolvasásához az itt látottak alapján kedvet is kap. Az egyes dokumentumok egyike-másika elektronikusan megnyitható, tovább olvasható, megnézhető videón, meghallgatható hangfelvételen.

Kiderülhetnek belőlük azok az elkötelezettségeim, azon értékrendszer, amelyekben életem során hittem s máig magaménak vallok, amelyeket a magam képességei, lehetőségei szerint igyekeztem szolgálni. Társadalom-, kultúra-, táj- és népismerettel felruházva – a nem titkolt kötődéseim mellett – tiszteletben tartom a tényeket, a műfaj adta keretek között forrásokra is hivatkozom. Szerteágazó érdeklődésem nem egyszer a szűkebben vett szakterületen túlmutató tájakra is elvitt, öröm volt szépirodalmi alkotásokat felfedezni, hazai és határon túli alkotók köteteit megszerkeszteni, munkásságukat esszékben, tanulmányokban elemezni.

Ars poetica gyanánt néhány mások, nálam jelentősebb írástudók által lefektetett gondolattal szeretném alátámasztani a saját munkáimból, tevékenységemből sugárzó hitet, azokat az értékeket, amelyekkel azonosultam az elmúlt évtizedek folyamán:

… ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.

(1 János 3:18)

 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.

 (Jakab 2:24)

A történelem forgó kereke, századok során, származásra és nyelvre idegen népeket lapátolt egymásba mindenütt, s a felvevő nemzet kultúrájában hasonultak át, lettek szerves részei az anyatestnek, és az idők mállasztását ma is egy-tömbként, kikezdhetetlenül állják. Azzal lettek és maradtak nemzet, hogy igaznak, szépnek, jónak és isteninek valósítását vállalták, s ennek a szebb és megszépítő, jobb és folyton jobbra törő, igazabb, a politikai, gazdasági, társadalmi igazságot akaró életnek a munkájába, izgalmaiba és örömeibe, hagyományaiba és jövő célkitűzéseibe közvetve vagy közvetlenül népük tömegeit is beleavatottként meghívták.

(Márton Áron)

Az igazság mindig a kisebbségnél nyugszik… mert a kisebbséget általában az alkotja, akinek valóban van véleménye, míg a többség ereje illuzórikus, véleménytelen bandák alkotják.

(Søren Kierkegaard)

Magyar vagyok, lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el. A világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja. A magyarság színét, a magyarság kincsét. De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék vetni vagy meggyöngíteni. Én hiszek a testvériségben. A színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye, az elnyomás és a rombolás szelleme ellen. Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok.

(Babits Mihály)

… a hagyomány az ember és a transzcendens világ között levő kapcsolat folytonosságának fenntartása, az ember isteni eredetének tudata és az istenhasonlóságnak mint az emberi sors egyetlen feladatának megőrzése.

(Hamvas Béla)

Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen…

Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, nem a szó anyagi értelmében, hanem szellemiekben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen…

(Hankiss János)